Finommotorika – mindennek az alapja

Németh-Varga Zsófia

Mi a finommotorika?
Hétköznapi nyelvre lefordítva talán a kézügyesség kifejezéssel lehetne a legjobban lefedni ennek a szónak a jelentését. Ha pontosak szeretnénk lenni, akkor azt is mondhatjuk, hogy a szemek, ajkak, ujjak, kezek összehangolt mozgásáról van szó, amely valóban finom, precíz mozgásemeleket tartalmazó tevékenységekben nyilvánul meg.

Ilyen mozgás lehet például:

  • Meglátok egy piros gyöngyöt, amelyet a hüvelyk-és mutatóujjammal felcsippentek és egy kosárba teszem.
  • Megfogom a kabátomon a második gombot és a megfelelő gomblyukba helyezem azt.

Ehhez bizony kézügyességre van szükség, amihez elengedhetetlen a szem-kéz összehangolt mozgása, a kezek megfelelő izomereje, és az ízületek rugalmassága.

Miért fontos a finommotorika?

Ahogy a fentiekben is szerepel, hétköznapi cselekvéseink elvégzéséhez szükségünk van a megfelelő kézügyességre, legyen szó akár bevásárlásról, öltözködésről vagy egy dokumentum aláírásáról.

Ha egy gyermek “nem biztos a kezében”, akkor visszahúzódóvá vagy éppen ellenkezőleg agresszívvá válhat a viselkedése. Ez kezdetben még nem annyira feltűnő, betudhatjuk a dackorszaknak, hiszen szeretné csinálni, de még nem tudja, de ha később sem változik a helyzet, akkor a gyermek az óvodás éveiben már tudatosan vagy tudat alatt kerülni fogja azokat a szituációkat, amelyhez a szem-és kéz összehangolt mozgása szükséges.

Itt most folytathatnám azzal, hogy nem szeret rajzolni, nem szívesen fog ceruzát a kezébe stb., de ha ezt írnám, akkor ez a cikk is csak egy lenne a sok elrettentő iromány közül, ami a frászt hozzá azokra, az elsősorban fiút nevelő anyákra, akiknek a gyermeke rajzolás helyett inkább a legkisebb méretű legókocka rakosgatásban válik mesterré.

Én inkább azt mondom, hogy azok a gyerekek, akiknek gondjuk van a kézügyességgel és ezen a területen kudarcélményekkel rendelkeznek, nem igazán szeretnek apró dolgokkal bíbelődni, nem homokoznak szívesen, nem lelik örömüket a kirakós játékokban, és az öltözködéssel, ollóhasználattal, étkezés lebonyolításával is gondjaik vannak.

Hogyan kerülhetők el ezek a kezdeti kudarcélmények?

  1. Bíztasd a gyermeket az újabb és újabb gyakorlásra, hiszen gyakorlat teszi a mestert.
  2. Értékeld a teljesítményt – nagyon fontos itt megegyezni, hogy csak azt értékeld, amit a gyermek valóban meg tud csinálni, ugyanis ha olyanért adsz dicséretet vagy elismerést, amit a gyermek igazából nem egyedül csinál, azzal hamis énképet nevelhetsz belé.
  3. Ne vedd ki a gyermek kezéből, amit éppen csinál – tudom, hogy ez a legnehezebb, hiszen sokszor szorít az idő, menni kell, lassan csinálja a gyermek, minden tiszta kosz és kaja – de ilyenkor fontos a felnőtt önfegyelme és türelme.
  4. Megvárni és segíteni, amikor kell, de sokszor az segít a legjobban, ha szeretettel vagy jelen egy-egy tevékenységben

Mikortól érdemes elkezdeni a finommotorikával foglalkozni?

Én azt mondom, hogy egészen a kezdetektől a mindennapok részévé lehet tenni. Már az egészen pici babának is kialakul a fogó reflexe, amivel az anya és a tárgyak után nyúl. Már itt is adhatsz kihívást a babának azzal, ha egy picit messzebb teszed az adott tárgyat, ha egy kicsit máshogyan rendezed el a játékokat. A finommotorikával való ismerkedésnek nem kell laboratóriumi, fejlesztő keretek között működnie.

A legjobb fejlesztés az, amikor még te sem veszed észre, hogy fejlesztesz, csak együtt játszotok, tapasztaltok a gyermekeddel.

Hagyd, hogy saját maga tapogassa meg a tárgyakat, ismerkedjen az anyagokkal, formákkal, megtapasztalja, hogy melyik tárgynak milyen a tapintása. Nagyon sokat teszel a babádért, ha megengeded, hogy felvegyen dolgokat a kirándulások során, pl: kavics, fű vagy csak megsimogathassa a szomszéd cicát.

Ezek a kezdeti pozitív tapasztalatok fogják megadni neki a magabiztosságot a továbbiakhoz.

Mivel kezdj, ha otthoni alkotásról van szó?

Legyen az első barátotok a pihe-puha, vegyszerektől mentes gyurma. Ismerkedjetek meg a házilag készített festékkel, majd a bolti, vegán, vegyszermentes alternatívákkal.

A jó festék sűrű, nem csöpög össze-vissza, szépen fed és könnyű elkenni a felületeken. Készíthettek saját zsírkrétát és beszerezhettek vastag, jumbo filctollat is.

A ceruza legyen az utolsó állomás.

Vele a keménységéből adódóan akár 3 éves korig is várhattok. Az eszközök használatánál semmiképp ne erőltesd a hibátlan eszközfogást, és végképp ne gyakoroltasd vele a hárompontos ceruzafogást. Az otthoni alkotásnál alap szempont a nagyban gondolkodás. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy minél kisebb a gyermek, annál nagyobb felületen kezdjen el maszatolni, gyakorolni, hiszen a kicsik mozgása még vállból indul, és sokkal könnyebben dolgoznak nagy felületekre.

Legyen az otthoni alkotás a mindennapok része, legyetek bátrak! Kreatív és otthonos gyermekkort kívánunk!